Szóval a héten számításba kellett vennünk, hogy a vírus miatt hazamennénk inkább most, vagy pedig megvárjuk, amíg lecseng ez az egész.

Egy napig meg voltam róla győződve, hogy nekem a napokban tuti meg kell ezt lépni, ami így a világ másik feléről sem nem egyszerű, sem nem gyors, és nem is olcsó. Sőt, nem is biztonságos.

Sokan hazamentek az ösztöndíjasok közül.

Néhányan maradtunk.

Bár már egészen elképzeltem milyen lesz majd otthon. Abban hasonlított volna a kinti léthez, hogy nem találkozhatok a családommal és a barátaimmal, szóval ezért kár lett volna hazamenni.

A vírus egyébként itt is terjed, de az a pánik, ami otthon uralkodik, az itt egyáltalán nem tapasztalható.

Persze, az emberek itt is kicsit többet vásárolnak, és hétfőn délben is viszonylag sokan vannak, de nem fosztják ki a húsos pultot pölö.

Ma megnéztük az elnök asszony sajtóközleményét a hírekben, és arra kérte az időseket, és a légúti betegséggel rendelkezőket, hogy ha csak lehet, ne menjenek emberek közé.

Szóval így teszek én is.

A héten már amúgy is elkezdtem ezt az életmódot, itthonról dolgozom, egyszer mentem boltba, és csak sétálni merészkedtem ki. Egyedül. Itt nem nehéz elkerülni az embereket.

Igazából az a bosszantó ebben az egészben, hogy senki nem tudhatja, hogy átment-e már rajta a vírus, vagy nem. Pl. én összeszedhettem-e, amikor jöttem? Vagy még várat magára és ledönt majd a lábamról? Nem tudni.

De itt nem félek.

Itt is elkaphatom, ez nem egy csodaország, de így és itt vagyok a legjobban védve mindettől.

Legutóbb ismét megtettem kb. 11km-t hegynek, völgynek felfelé, lefelé, mindenhogy. Mindig kurvára elfáradok, mire felérek valaminek a tetejére, de eddig még soha nem csalódtam, és minden alkalommal megéri elindulni valamerre.

Most Titirangi beach-re sétáltam át, aztán vissza.

Egyébként meg légzés-technikákat gyakorolok, hogy csökkentsem az asthma-s tüneteimet, meg amúgy is itt volt az ideje, hogy 25 éves koromra megtanuljak orron át lélegezni.

Próbáljátok meg ti is kihasználni a plusz időt, a kényszerre tekintsetek más perspektívából.

Nem fogom én is leírni mi mindenre lehet felhasználni, mert mindenki ezt csinálja, a lényeg, hogy vegyél egy kis plusz levegőt.

Akkor is, ha úgy érzed, most sincs semmire elég időd.

Bármi is lesz, ha követjük az utasításokat, ha felhasználjuk a kapcsolatainkat, kitartunk, akkor lassan vége lesz ennek is.

És decemberben a terv szerint már én is otthon lehetek, és nem kell majd egyedül haza taxiznom a saját karanténomba!

Ui.: Valamelyik nap meg rám szállt egy pillangó! Na ezek azok a pillanatok!