Másfél hét karantén, és egy hét bölcsességfog gyulladás után, ma kimerészkedtem az emberek közé elemózsiát szerezni. Mert fogyóban a készlet. Mondjuk a bevásárlást megcsináltam online, szóval csak fel kellett vennem a cuccot, de ez is elég hosszú menet volt.

Először is azért, mert nem találtam meg a bejáratot a legközelebbi parkolóhoz, úgyhogy keringtem picit, aztán megálltam a legmesszebb, de hát sétálni szerencsére tudok.

Egyébként annyira nem volt forgalom, hogy majdnem áthajtottam a piroson. És tök jó amúgy, hogy most ennyire nincsenek emberek az utcán, mert legalább kevesebb az esélye annak, hogy valakinek baja lesz miattam. És! Még a parkolásomat is kikorrigáltam szinte perfektül. (aztán itthon meg nekihajtottam egy bokornak, mert véletlen nem rükvercbe tettem tolatásnál a kocsit,lejtőn!!!, de ezt hagyjuk) – minden oké.

Én a Countdown-ban szoktam általában vásárolni, mert viszonylag olcsó, és ez van a legközelebb hozzánk. Úgy kb. a Tescohoz hasonló.

Szóval sétálok szépen a bejárathoz, egy bazihosszú sor kígyózott az üzletekkel párhuzamosan, de először bele sem gondoltam, hogy miért, aztán látom ám, hogy ez a bevásárló sorocska. 2 méter távolságot hagyva beálltam én is.

Tök jó volt, mert egy bácsit előre engedtek jóval előttem, aztán a biztiőr bácsi észrevette, és bevitte soron kívül. Olyan kedves.

Már én is majdnem bent voltam a bótba’, amikor kiderült, hogy nekem nem is kellett volna sorban állni, hanem csak odamenni a pulthoz.

Na mindegy.

Amíg vártam, a maszkom alatt jó kis izzadság bajuszom nőtt, és a füleim annyira lefelé konyulva zsibbadtak a gumiszalag alatt, hogy utána kb. még fél óráig eltorzultan álltak.

De sikeres utat tudtam magam mögött, tiszta világvége hangulat van amúgy, és egyben tökre nem. Sokkal szimpibb így minden, hogy nincs tele emberrel, szóval én még elviselem egy darabig ezt az őrületet.

Arról nem is beszélve, hogy az itthon töltött idő is csodálatos. Persze ezt a fogfájást szívesen kihagytam volna, mert pár napig csak krumplipürét és főzeléket ettem magában, meg néha reggelire egy-egy gerezd fokhagymát. De hát na. Túléltem ez is, bár reméljük, nem durran be újra, szorítsatok!

Amúgy nem tudom miért, de itt csináltam először krumplipürét meg borsófőzeléket is egyedül, finom lett, bár nem mintha olyan bonyolult kaják lennének.

Egyébként már annyira természetesnek érzem, hogy itt vagyok itthon, hogy néha fel sem tűnik, hogy itt vagyok. Mármint, hogy itt.

Aztán kinézek az ablakon.